O R S Z Á G O S K Ö N Y V T Á R I N A P O K
2012. október 1-7.
Időskorban is aktívan, találkozzunk a könyvtárban!
Nyugdíjas olvasóink közt sokan töltik tevékenyen szabadidejüket. Vannak szenvedélyes kézimunkázók, rejtvényfejtők, kertészkedők, horgászók, versmondók. Az Országos Könyvtári Napok jó alkalom néhányuk bemutatására.
B E M U T A T J U K
Mezősi Levente, a versmondó
B E M U T A T J U K
Mezősi Levente, a versmondó
" Hamar ráéreztem milyen sokat ad lelkemnek a költészet."
Debrecenben születtem, édesanyám korán elvesztettem, nagyszüleimnél Vásárosnaményban nevelkedtem. Mindig vonzott az irodalom, a költészet.
Érzékeny gyerek voltam, hamar ráéreztem milyen sokat adnak lelkemnek a versek. Tizenévesen írtam első
verseimet, magyartanárom biztatására. Az olvasó szíves figyelmébe ajánlom egy ifjúkori zsengém.
Versmondással csak később kezdtem foglalkozni. Ma is emlékszem, egy meghatározó esetre. 18 éves voltam, egyik barátom, akivel együtt olvastunk, elemeztünk verseket, belesült József Attila A Dunánál című versébe. Ekkor éreztem, hogy ez a vers többet, jobb előadást érdemel, megpróbálkoztam magam is a versmondással. Még Vásárosnaményban tagja, majd művészeti vezetője lettem az Irodalmi Színpadnak. A katonaság és a családalapítás után is részt vettem az amatőr színjátszásban, tájelőadásokra, rendezvényekre, versmondó versenyekre jártam. Szép sikereim voltak. Érdekelt és szerettem is a versenyeket, rengeteg jó verset hallottam, sokat tanultam a többiek előadásából. 1987-ben jöttünk Debrecenben, úgy látszik a gyerekeim is örökölték az irodalom és az előadóművészet szeretetét. A fiam több darabban is játszott gyermekszínészként a Csokonai Színházban. A lányom négy éven át a Vojtina Bábszínház tagja volt. Elszálltak az évek, nyugdíjas lettem, de ma sem tudok otthon a tv előtt üldögélni, érdeklődő, nyitott, érzékeny, jövőmenő ember vagyok. Beléptem a Nyugdíjasok Klubjába, csak jó félév múlva mertem egy rendezvényen József Attila Hazám című versét előadni. Ahogy teltek az évek egyre magasabbra állítottam a mércét. Példaképemnek Gáti Józsefet tekintem. Csak úgy lépek fel, ha érzem, átélem a verset. Most egy önálló műsorra készülök. A legkedvesebb verseimből válogatok, Pilinszky János, Babits Mihály, Ady Endre, József Attila gondolatait fogom közvetíteni. Szeretném magam egy új műfajban, a dalban is kipróbálni. Már volt fellépésem, nagyon jó volt a fogadtatás. Szívbéli versmondó vagyok, az előadásokon, ha csak egy ember arcán látom a vers hatását, úgy érzem már volt értelme, megérte.
Mint egy koldus...
Alamizsnát les, kuporog a szent kolostor kapujába,
Éhes, tikkadt gyomra korog, alig cipeli gyenge lába.
Falat kenyeret kér csupán, szemén kicsordul szenvedése,
valaki becsapja csúnyán, követ nyom kinyújtott kezébe.
Szerelmedért így könnyeztem, ily keserű könnyel könyörögve,
S szívem legtisztább vágyait, így csúfoltad ki Te örökre.
Versmondással csak később kezdtem foglalkozni. Ma is emlékszem, egy meghatározó esetre. 18 éves voltam, egyik barátom, akivel együtt olvastunk, elemeztünk verseket, belesült József Attila A Dunánál című versébe. Ekkor éreztem, hogy ez a vers többet, jobb előadást érdemel, megpróbálkoztam magam is a versmondással. Még Vásárosnaményban tagja, majd művészeti vezetője lettem az Irodalmi Színpadnak. A katonaság és a családalapítás után is részt vettem az amatőr színjátszásban, tájelőadásokra, rendezvényekre, versmondó versenyekre jártam. Szép sikereim voltak. Érdekelt és szerettem is a versenyeket, rengeteg jó verset hallottam, sokat tanultam a többiek előadásából. 1987-ben jöttünk Debrecenben, úgy látszik a gyerekeim is örökölték az irodalom és az előadóművészet szeretetét. A fiam több darabban is játszott gyermekszínészként a Csokonai Színházban. A lányom négy éven át a Vojtina Bábszínház tagja volt. Elszálltak az évek, nyugdíjas lettem, de ma sem tudok otthon a tv előtt üldögélni, érdeklődő, nyitott, érzékeny, jövőmenő ember vagyok. Beléptem a Nyugdíjasok Klubjába, csak jó félév múlva mertem egy rendezvényen József Attila Hazám című versét előadni. Ahogy teltek az évek egyre magasabbra állítottam a mércét. Példaképemnek Gáti Józsefet tekintem. Csak úgy lépek fel, ha érzem, átélem a verset. Most egy önálló műsorra készülök. A legkedvesebb verseimből válogatok, Pilinszky János, Babits Mihály, Ady Endre, József Attila gondolatait fogom közvetíteni. Szeretném magam egy új műfajban, a dalban is kipróbálni. Már volt fellépésem, nagyon jó volt a fogadtatás. Szívbéli versmondó vagyok, az előadásokon, ha csak egy ember arcán látom a vers hatását, úgy érzem már volt értelme, megérte.
Szakálné Jámbor Judit
"Én még soha nem unatkoztam. Azt vallom, hogy értelmesen kell élni."
Judit néni gyermekkora óta szenvedélyes kézimunkázó. Vannak gobelin munkái, horgol, köt, csipkét varr, hímez. A sokféle technika elsajátításában mestere, a Püspökladányban élő Dorogi Márton, népi iparművész volt.
Munkái
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése