EZÜSTNAPOK

O R S Z Á G O S     K Ö N Y V T Á R I    N A P O K

2012. október 1-7.

Időskorban is aktívan, találkozzunk a könyvtárban! 

Levente bácsi az egyik legaktívabb, elfoglalt, mindig vidám nyugdíjas olvasónk. Többnyire verseskötetekért jár hozzánk. Évtizedek óta nem csak olvassa, de közvetíti is a magyar költészet klasszikusainak gondolatait. Örülünk, hogy vállalkozott az EZÜSTNAPOKON erre a  költészetről, irodalomról szóló kis beszélgetésre. 

B E M U T A T J U K 

Mezősi Levente,  a versmondó

" Hamar ráéreztem milyen sokat ad  lelkemnek a költészet." 

  Debrecenben születtem, édesanyám korán elvesztettem, nagyszülőknél Vásárosnaményban nevelkedtem.  Mindig vonzott az irodalom, a költészet. Érzékeny gyerek voltam, hamar ráéreztem milyen sokat ad lelkemnek a költészet.  Tizenévesen írtam első verseimet magyartanárom biztatására. Az olvasó szíves figyelmébe ajánlom egy ifjúkori zsengém.

Mint egy koldus...

Alamizsnát les, kuporog a szent kolostor kapujába,

Éhes, tikkadt gyomra korog, alig cipeli gyenge lába.

Falat kenyeret kér csupán, szemén kicsordul szenvedése,

valaki becsapja csúnyán, követ nyom kinyújtott kezébe.

Szerelmedért így könnyeztem, ily keserű könnyel könyörögve,

S szívem legtisztább vágyait, így csúfoltad ki Te örökre.

Tovább olvasom...